Szeretettel köszöntelek a Irodalom Rajongók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csabai Andy
Irodalom Rajongók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Irodalom Rajongók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csabai Andy
Irodalom Rajongók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Irodalom Rajongók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csabai Andy
Irodalom Rajongók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Irodalom Rajongók közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csabai Andy
Irodalom Rajongók vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | Balogh Péter | 1 hozzászólás
15 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
|
|
Wass
Albert ma a legnépszerűbb magyar író Magyarországon, de csak a tanult
nagyközönség jelentős része előtt. A hivatalos irodalom nemcsak, hogy
nem fogadja el Wass Albert írói nagyságát, de még agitál is ellene,
karonfogva a román sovinisztákkal. Az utóbbiak szemében Wass Albert egy halálraítélt fasiszta, akit csak egyéni szerencséje mentett meg attól, hogy háborús bűnösként kivégezzék.
Sajnos, ezt a felfogást több hazai magyar értelmiségi is átvette.
WALT
WHITMAN
(1819—1892) |
![]() |
Van egy közkeletű tévedés, néha még lexikonokban is olvasható, hogy a szabad verset Walt Whitman találta ki. Valójában a szabad vers régebbi, mint a mai értelemben vett kötött formájú vers. Az általunk is ismert szabad versek a Krisztus előtti II. évezredből valók. Az egyiptomi Ekhnaton „Naphimnusz"-a és az ótestamentumbeli „Debora éneke" abban az értelemben, ahogy mi már régóta értjük, kétségtelenül szabad vers.
A kicsi székely város, amelynek gimnáziumát nyolc esztendeig jártam, nem volt messze
szülötte falumtól. Pontosan tizenkét kilométerre. Néha azonban mégis
messzinek tűnt, különösen karácsony és húsvét táján. Olyankor ugyanis,
szünidőre eresztvén minket, gyalogosan kellett mennem és jönnöm. Karácsonykor a farkaskedvelő havas úton, s húsvétkor a gazdag sárban.
A nyári nagy szünidőre azonban mindig szekérrel vittek haza.
Hanem a szekerezésnek, s más uras dolognak hamar vége lett, mert otthon türelmetlenül leselkedett reám a mezei munka.
Csak
két amerikai lakott a szállodában. Nem ismertek senkit azok közül,
akikkel a lépcsőn, szobájukból menet és visszajövet találkoztak.
Második emeleti szobájuk a tengerre nézett.
Meg a parkra és a háborús emlékműre. Nagy pálmák és zöld padok voltak a parkban. Jó időben mindig megjelent itt egy művész a festőállványával. A művészek szerették a pálmák vonalát, a parkra néző szállodák élénk színeit és a tengert. Az olaszok messzi vidékről eljöttek, hogy megnézzék a háborús emlékművet.
16 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
A római irodalom a Kr. e. III. században jelenik meg, és két ellentétes törekvés küzdelmében formálódik: egyfelől a szigorú és sokáig igen merev hagyományőrzés jellemzi, másfelől a külső (főként görög) hatások átvétele és meghonosítása. A virágkort a külső hatás felülkerekedése, a hellenizálódás győzelme fogja megalapozni a Kr. e. I. században.
Mindeközben már a Kr. e. IV. évszázad óta — főképp Alexandriában — virágzott a hellenisztikus irodalom, bár csak a legműveltebb keveseknek szólt: elvont örök értékek kifejezője volt, mitologikus elemekkel, nyelvi eleganciával, ritmikai bravúrokkal.
16 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
16 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Egy ősi ír áldás:
"Ezeket kérem számodra:
Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.
Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismeréshez vezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.
Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
16 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás