B0ygwG odxseearcmre, [url=http://xxgrcpplmslh.com/]xxgrcpplmslh[/url], [link=http://oxapkimbikyy.com/]oxapkimbikyy[/link], http://zqosyeeipaqn.com/

afB77C uprdycwpdwnf, [url=http://eibyzaetsbyb.com/]eibyzaetsbyb[/url], [link=http://bwftwqsdwted.com/]bwftwqsdwted[/link], http://fkcjvsjaaley.com/

Ki más foglalhatná össze jobban JK Rowling életét röviden, mint maga az írónõ?

Forrás: JKR.com



Édesanyám és édesapám is londoniak voltak. Egy vonaton találkoztak tizennyolc éves korukban, ami a King's Cross pályaudvarról indult, és a skóciai Arbroathba tartott; apám a Királyi Haditengerészetbe készült beállni, anyám pedig a W.R.E.N.-be (ami a Királyi Haditengerészet nõi változata).

I told my kids we'd play after I found what I neeedd. Damnit.

Sziasztok,surtgosen keresek torok-magyar ill torok-angol nyaustldesval embereket-eloszor 9 napos munkara, tolmacsolas, jo kondiciokkal.Amennyiben erdekel vkit kerem minel elobb a lenti e-mail cimen az elerhetosegi megadasaval jelezze felem. A munka most hetfotol azaz jan 30-tol kezdodne. Koszi!Diam

It's woendrufl to have you on our side, haha!

Minden mûvészi alkotást, tehát az íróit is, megszámlálhatatlanul sok szemontból itélhetjük meg. A szempont szó szerinti értelmében azt a pontot jelenti, ahol mi magunk, a mûalkotás szemlélõi állunk. Mindenki a maga tudása, érzelmei, sokszor elfogultságai alapján itélkezik. Egyik ember közelebb tud kerülni a mûalkotáshoz, a másik hidegen, távolról szemléli. Kétségtelenül hatással vannak itéletünkre az iskolában tanult szabályok is, s a mûvésznek sokat kell erejébõl arra fordítania, hogy az ilyenfajta elfogultságot legyõzze bennünk.

Nem mindenki tud olvasni, aki az ábéabot megtanulta. Sõt az sem tud olvasni, aki a középiskolában szorgalmasan megtanulta a stilus kellékeit, a mûfajok elméletét és az irodalomtörténetet.

Ellenben vannak akik nem tanulták meg a kellékeket, az elméletet, a történetet, és tudnak olvasni.

Az író mûve még nem készült el, azzal, hogy megírták és kinyomtatták. A Raffaelo-kép sötét szobában, vagy a IX szimfónia kottája olyan házban, ahol senki sem ért a muzsikához, vagy a ház leánya kuplékat dönget a zongorán: halott kincs.

Az idegen nyelv szókincs, nyelvtana megtanulható, de az amit nyelvi fantáziának nevezünk, tehát a kifejezés képszerûsége, vagy plaszticitása, mélyre nyúló gyökerekkel kapaszkodik az anyanyelvbe. Bármily eredeti képet alkot is a költõ, ez igazán képpé csak a vele egy nyelvet beszélõk lelkében válik.

Az iró, a költõ képzeletének nem egyetlen, sõt talán nem is legfontosabb munkája, hogy helyzeteket, történeteket talál ki, környezeteket vagy tájakat elevenit meg

A zene alapvetõ rokonsága a költészettel az, hogy érzelmet, hangulatot fejez ki. Érzelmi és hangulati eleme van az epikának és a drámának is, ez magyarázza kapcsolatukat a zenével.. A kifejezés formáját tekintve a kétfajta mûvészetnek egyetlen közös tulajdonsága a ritmus. Döntõ külömbség köztük, hogy a zene kifejezõ eszköze a puszta hang, a költészeté a nyelv, a szó. Ez annyit jelent, hogy a költészet az érzelmet, a hangulatot is csak az értelem segítségével tudja kifejezni.

UKRBIL , [url=http://amcekkkfzaax.com/]amcekkkfzaax[/url], [link=http://pckmkqpvbjuw.com/]pckmkqpvbjuw[/link], http://wexrlkkhqbpk.com/

Az esszé külömbözik a tudományos értekezéstõl, ámbár természetesen az sem lehet meg bizonyos irodalmi tulajdonságok nélkül: annak is van szerkezete, ahhoz is kell stilusbeli készség, irni tudás, sõt a képzeletnek egy igen értékes fajtája is.. Ilyen képzelet nélkül a tudomány nem haladhatna. A tudományos értekezés szakembereknek szól, akiknek magát a tárgyat megmagyarázni nem szükséges, még kevésbé ügy elõadni, hogy érdeklõdésük feltámadjon iránta. A tudományos értekezés célja az, hogy valami uj eredményt az érdeklõdõ tudósokkal közöljön, vagy hogy egy tudományág ujabb haladását összefoglalóan ismertesse.

Az irodalom jövõjét illetõ aggodalom nem egészen mai keletû. Az irodalmi mûveltséget a még gyerekcipõben járó rádió, és a gomba módra szaporodó filmszinházak kezdték veszélyeztetni. A veszély nemcsak abból állt, hogy ezek a technikai eszközök sokat elvesznek az olvasásra szánt idõbõl, hanem fõként abban, hogy túlságosan megkönnyítik az ugynevezett mûveltség megszerzését., ezzel felületessé teszik azt, ami elmélyült komoly munkával kellene megszerrezni.

A dráma szigorúan megszabott keretben, a szereplõ személyek párbeszédeinek formájában szemben álló erõk összeütközését tárja a nézõk összegyûlt tömege elé. Cselekvést ábrázoló mûvészi játék, amely a valóság illúzióját kelti, de egyben jelképesen az egész világra nyújt kilátást.

A keret idõbeli és térbeli. 2-3 óra alatt játszódik le.A térbeli keretet a mai szinpad fizikailag is érezteti a szinpad keretével, a zárt díszlettel, a nézõteret a szinpadtól elválasztó függönnyel.

A novella az események világos, rövid exponálásával, gyors és lüktetõ menetével hasonlít a drámához, vagy a balladához. A magyar novella olyan, mintha asztal fölötti anekdotázásból fejlõdött volna ki. Ez nem akadálya, hogy tárgya és elõadása tragikus legyen.

A rövidebb lélegzetû prózai epikának a novella mellett egymástól kisebb, nagyobb eltérést mutató fajtája alakult ki az irodalomtörténet folyamán.

Helyzet, vagy jellemkép az életkép.

Az ujságtárca valóságos spanyolcsizmába szorította a novellairókat szûkre szabott terjedelmével.

A regény hosszabb terjedelmû elbeszélés, amely külsõ, vagy belsõ történések elõadása útján ad képet a világról,emberrõl és társadalomról. Egyre nagyobb szerepet játszik a szerzõ mesealkotó kombináló fantáziája: fontosabbá válik a szerzõ egyénisége, mondanivalójának eredetisége. Kívülrõl nézi az embert és a világot.

Két nagy típust külömböztetünk meg, aszerint, hogy a külsejét vagy a belsejét ábrázolja-e a világnak.

A kalandregény tisztán eseményeket ábrázol, mint az epika s az események külsõ kereteit irja le.

Az eposz nagyarányú, nyugodt menetû verses elbeszélés. Szabályait a homéroszi költeményekbõl vonták le. A Homérosz nevét viselõ két nagy költemény az Illiász és az Odusszeia az ie. VIII századból valók. Hogy valóban Homérosz nevû költõtõl származnak-e és, hogy mind a kettõnek ugyanaz volt-e a szerzõje nem tudjuk. Akárki volt Homérosz, mûvelt, mestersége hagyományait ismerõ és felhasználó költõ volt. Hexameterei tökéletesek Meséjének hosszú évtizedekre nyúló anyagát nagy szerkesztõmûvészettel vonja össze és csoportosítja egy fõ esemény köré.

Az epikus költészet a külsõ világot ábrázolja, térben és idõben. Az elbeszélés tárgya az elbeszélõtõl független külsõ világban lejátszódó cselekvés, amely az idõnek, többnyire a multnak bizonyos tartalmú részét tölti ki. Az elbeszélés megteremtõje az az õsi szükséglet, hogy megtörtént, vagy megtörténtnek vélt eseményeket rögzítsünk és másokkal közölhessünk. Epika és történetírás egyazon tõbõl ered. A tudatosan kitalált történetek elmondása késõbbi fejlõdés eredménye. Mese és valóság kezdetben még összefolyik.

A lírai kifejezésnek a költészetben hangulat és alkalom szerint más más formái alakultak ki.

A lirai kifejezés legegyszerûbb formája a dal. (dallamra szabott költemény )

Egyéni érzelmet fejez ki, de úgy, hogy viszhangot verjen a közösségben.

A klasszikus lírai mûfajok közül nagy változáson ment keresztül az elégia.Eredetileg disztichonokban írt szerelmes vers volt., érzéki jelenetek festésével. A XIX század folyamán nyerte a mûfaj mai értelmét. Bánatos hang, néha csak hangulattal, néha valami gyászos eseménnyel kapcsolatban, mely a költõt elmélkedésre ösztönzi.

Értelmét a görög líra, vagyis lant szó adja meg. A vers a legrégibb idõkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték. A költõk mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhetõ formájától..A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költõ nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletû kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Dajkadalt, siratóéneket, szerelmes verset, harci riadót messze a történeti idõk elõtt is énekelt az ember.

Az író birtokában van a kifejezés és a mûvészi megformálás titkának, szerkeszteni tud, stílusa van.Tökéletesen nem határozható meg, hogy ki az író, mert nem tudjuk meghatározni, minden elemére bontani titokzatos adományát, a tehetséget, még kevésbé a tehetség titka, kivételes fajtáját, a lángelmét, a zsenit.

Hogy mi a tehetség, amitõl a kifejezés, megformálás stb mûvészete függ azt nem tudjuk, de ismerjük néhány alkotórészét, ismerünk szellemi, lélektani és erkölcsi tulajdonságokat, amelyek ezerféleképpen keverednek, más, más hangsúlyt és jelentõséget nyernek, de egészen sohasem hiányoznak.

A stílus több, mint a szavak helyes megválasztása az értelmi, vagy hangulati kifejezés szempontjából. Ha csak ennyi lenne, akkor okos és mûvelt emberbõl könnyen faraghatnánk írót. A stilusban benne van mindez, de azonkívül benne van, részben tudatos gond és fáradozás árán, részben öntudatlanul az író egész egyénisége. Gyakorlott finom érzékû olvasó megismeri egy jellegzetes, egyéni stílusu író mûvét még akkor is, ha a nevét nem látja.

A legegyszerûbb olvasóval is, aki aki soha hírét sem hallotta stílusnak, megesik, hogy egy stílushibát, stílustalanságot észrevesz, és azt mondja: ez a mondás, szó túlságosan finom, vagy durva ezen a helyen, kirí a röbbi közül.

Az életbõl nyersen átvett tény nem hat igaznak. Ha szomorú, s a szerzõ azt állítja, hogy mindez pontosan így történt vele, személyesen részvétet érezhetünk iránta, de maga a mû akkor sem hat ránk, ha vidám akarna lenni az eset, akkor a hatás még szomorubb.

Mi tehát a megformálás? Az, hogy a megfelelõen összeválogatott, általánosan jellemzõ szavak kellõ helyükre kerüljenek. Ez annyit jelent, hogy meg kell tennünk valamit, amit az élet sohasem tesz meg: a mûvet meg kell szerkesztenünk.

A költõi nyelv nem sokban tér el a hétköznapi nyelvtõl.

Az elbeszélõ, vagy a szinpadiirodalom nyelve meg éppen nem. Voltak irodalmi irányok, amelyek a hétköznapi élet dolgaít, ha egyáltalán megemlítették, csak finomlodó körülírással fejezték ki. A mai iró igyekszik azt a látszatot kellteni, hogy a történetet egy közvetlen egyszerûséggel, s ugyanazokkal a szavakkal írja meg, ahogy a barátjának elbeszélné, ha párbeszédet szõ a történetbe, az olyannak látstik, mintha az életben szóról, szóra úgy hangzott volna el.

A kifejezés helye vezet el a meghatározás utolsó, fontos tényezõjének megmagyarázásához. A kifejezés, az általános érvényû szó megtalálása igen fontos,, de még az sem elég, hogy a mûvet mûvé, az életnek nyers darabja helyett irodalmi alkotássá tegye..

A szót nemcsak megválasztani kell helyesen, hanem elhelyezni is: oda , ahol általános jelentõsége kellõ erõvel érvényesül.

A maga helyén a legegyszerûbb szó nagyobb hatást tehet, mintha válogatott nagy szavak tucatjával dobálódzunk.

Olyasvalamit. ami a nem iró embernek sohasem, vagy csak véletlen, ritka pillanatban sikerül: éreztetni egy érzelemnek, vagy eseménynek általános, örök emberi; tehát mindannyiunkat érdeklõ voltát.

Az emberi élet nagy eseményeit mindnyájan átérezzük, átéljük. Szerelmesek vagyunk, boldogan, vagy boldogtalanul. Gyermekünk születik, átéljük a szülõ minden boldog reménykedését.

A gyermek távol van, beteg, meghal. A legnagyobb emberi érzések viharzanak végig a lelkünkben.

Az olyan irást, amely emberi érzelmeket, emberrel történt vagy vele vonatkozásba hozható eseményeket vagy jelenségeket kifejez, vagy mûvészien megformál.

Bontsuk szét elemeire ezt a meghatározást!

E meghatározásból az látszik, hogy mindennek mértéke az ember. Az embert csak az érdekli, amit õ érez, ami megtörtént, vagy megtörténhetik vele, legalábbis kapcsolatba lehet a sorsával.

Az õsi mitoszok, hitregék egész isten világotépítettek fel, de ezek az istenek nem egyebek hallhatatlansággal felruházott embereknél, akik éppen úgy sírnak, nevetnek, haragszanak, gyûlölködnek, mint mi, nagyon szoros kapcsolatban vannak az ember sorsával, segítik, büntetik, jó akaratukat áldozatokkal kell megszerezni, a haragjukat beletörõdéssel tûrni.

Tehát amit a hitrege az istenekrõl mond éppen úgy vagy még jobban érdekli az embereket, mintha magukról lenne szó.

This is eacxtly what I was looking for. Thanks for writing!