Minden mûvészi alkotást, tehát az íróit is, megszámlálhatatlanul sok szemontból itélhetjük meg. A szempont szó szerinti értelmében azt a pontot jelenti, ahol mi magunk, a mûalkotás szemlélõi állunk. Mindenki a maga tudása, érzelmei, sokszor elfogultságai alapján itélkezik. Egyik ember közelebb tud kerülni a mûalkotáshoz, a másik hidegen, távolról szemléli. Kétségtelenül hatással vannak itéletünkre az iskolában tanult szabályok is, s a mûvésznek sokat kell erejébõl arra fordítania, hogy az ilyenfajta elfogultságot legyõzze bennünk.

Nem mindenki tud olvasni, aki az ábéabot megtanulta. Sõt az sem tud olvasni, aki a középiskolában szorgalmasan megtanulta a stilus kellékeit, a mûfajok elméletét és az irodalomtörténetet.

Ellenben vannak akik nem tanulták meg a kellékeket, az elméletet, a történetet, és tudnak olvasni.

Az író mûve még nem készült el, azzal, hogy megírták és kinyomtatták. A Raffaelo-kép sötét szobában, vagy a IX szimfónia kottája olyan házban, ahol senki sem ért a muzsikához, vagy a ház leánya kuplékat dönget a zongorán: halott kincs.

Az idegen nyelv szókincs, nyelvtana megtanulható, de az amit nyelvi fantáziának nevezünk, tehát a kifejezés képszerûsége, vagy plaszticitása, mélyre nyúló gyökerekkel kapaszkodik az anyanyelvbe. Bármily eredeti képet alkot is a költõ, ez igazán képpé csak a vele egy nyelvet beszélõk lelkében válik.

Az iró, a költõ képzeletének nem egyetlen, sõt talán nem is legfontosabb munkája, hogy helyzeteket, történeteket talál ki, környezeteket vagy tájakat elevenit meg

A zene alapvetõ rokonsága a költészettel az, hogy érzelmet, hangulatot fejez ki. Érzelmi és hangulati eleme van az epikának és a drámának is, ez magyarázza kapcsolatukat a zenével.. A kifejezés formáját tekintve a kétfajta mûvészetnek egyetlen közös tulajdonsága a ritmus. Döntõ külömbség köztük, hogy a zene kifejezõ eszköze a puszta hang, a költészeté a nyelv, a szó. Ez annyit jelent, hogy a költészet az érzelmet, a hangulatot is csak az értelem segítségével tudja kifejezni.

Az esszé külömbözik a tudományos értekezéstõl, ámbár természetesen az sem lehet meg bizonyos irodalmi tulajdonságok nélkül: annak is van szerkezete, ahhoz is kell stilusbeli készség, irni tudás, sõt a képzeletnek egy igen értékes fajtája is.. Ilyen képzelet nélkül a tudomány nem haladhatna. A tudományos értekezés szakembereknek szól, akiknek magát a tárgyat megmagyarázni nem szükséges, még kevésbé ügy elõadni, hogy érdeklõdésük feltámadjon iránta. A tudományos értekezés célja az, hogy valami uj eredményt az érdeklõdõ tudósokkal közöljön, vagy hogy egy tudományág ujabb haladását összefoglalóan ismertesse.

Az irodalom jövõjét illetõ aggodalom nem egészen mai keletû. Az irodalmi mûveltséget a még gyerekcipõben járó rádió, és a gomba módra szaporodó filmszinházak kezdték veszélyeztetni. A veszély nemcsak abból állt, hogy ezek a technikai eszközök sokat elvesznek az olvasásra szánt idõbõl, hanem fõként abban, hogy túlságosan megkönnyítik az ugynevezett mûveltség megszerzését., ezzel felületessé teszik azt, ami elmélyült komoly munkával kellene megszerrezni.

A dráma szigorúan megszabott keretben, a szereplõ személyek párbeszédeinek formájában szemben álló erõk összeütközését tárja a nézõk összegyûlt tömege elé. Cselekvést ábrázoló mûvészi játék, amely a valóság illúzióját kelti, de egyben jelképesen az egész világra nyújt kilátást.

A keret idõbeli és térbeli. 2-3 óra alatt játszódik le.A térbeli keretet a mai szinpad fizikailag is érezteti a szinpad keretével, a zárt díszlettel, a nézõteret a szinpadtól elválasztó függönnyel.

A novella az események világos, rövid exponálásával, gyors és lüktetõ menetével hasonlít a drámához, vagy a balladához. A magyar novella olyan, mintha asztal fölötti anekdotázásból fejlõdött volna ki. Ez nem akadálya, hogy tárgya és elõadása tragikus legyen.

A rövidebb lélegzetû prózai epikának a novella mellett egymástól kisebb, nagyobb eltérést mutató fajtája alakult ki az irodalomtörténet folyamán.

Helyzet, vagy jellemkép az életkép.

Az ujságtárca valóságos spanyolcsizmába szorította a novellairókat szûkre szabott terjedelmével.

A regény hosszabb terjedelmû elbeszélés, amely külsõ, vagy belsõ történések elõadása útján ad képet a világról,emberrõl és társadalomról. Egyre nagyobb szerepet játszik a szerzõ mesealkotó kombináló fantáziája: fontosabbá válik a szerzõ egyénisége, mondanivalójának eredetisége. Kívülrõl nézi az embert és a világot.

Két nagy típust külömböztetünk meg, aszerint, hogy a külsejét vagy a belsejét ábrázolja-e a világnak.

A kalandregény tisztán eseményeket ábrázol, mint az epika s az események külsõ kereteit irja le.